4.rész

Hello!

Csak annyit hogy  annyira boldog vagyok amiatt hogy egyre többen látogatjáka blogomat! Köszönöm nektek!
Jó olvasást!

.:Emma:.

Az előző részből:
Mentem volna italokért mikor valaki nekem jött...

És most:
Egy idegen srác volt ami nem meglepő hiszen alig ismerek valakit.
Ahogy jobban szemügyre vettem elég helyes... Göndör, egy kicsit hosszabb fürtök a megszokottnál zöld szem, aranyos gödröcskék mikor mosolyog...
-Bocsi- mondta- Cserébe adhatok egy autrogrammot?
Én meg nem értettem, minek kérnék egy vad idegen sráctól autrogrammot?!.
-Már bocs de nekem nem kell egy ismeretlen sráctól autrogramm!- mondtam sértődötten. Mégis mit képzel ez magáról! Azt hiszi ha egy kicsit helyes máris autrogrammot kell osztogatnia. Gyorsan el is mentem onnan. Nincs kedvem egy ilyen beképzelt alakhoz közel lennem!

.:Harry:.

Mivel a barkóbában én vesztettem nekem kellett megkeresnem Niall- t.
A pult felé haladva megbotlottam egy kőben és nekiestem egy lánynak. Szegény majdnem elesett. Jobban szemügyre véve elég jó teste volt. Az arca fiatalos, látszik hogy az egyetemre jár. A szeme pedig rabságba ejtett. Olyan szép mogyoróbarna szeme volt ami még jobban kiemelte a szép barna bőrét. Szerencsére hamar észbekaptam és felajánlottam a legszebb mosolyommal egy autrogrammot. Erre felkapta a vizet és elment. Azt se tudtam mi történt! Olyan gyorsan történt minden. Én csak jó benyomást akartam tenni. Hát úgy látszik ez nem sikerült. Lehet hogy nem ismert minket. Mindegy majd a koncert után megkeresem és tisztázom a helyzetet. Szerencsére még a karszalagján láttam a nevét: Emma Waters. Milyen szép név! Olyan különleges!

Amint megtaláltam Niall- t gyorsan visszahúztam a színpad mellé. Már rég el kellett volna kezdeni a koncertet! Paul nagyon le fogja ordítani a fejünket.

.:Niall:.

Nekiütköztem egy nagyon szép lánynak!
- Bocsi! Nem láttalak!- szabadkoztam
-Ááá- legyintett egyet a kezével- Nem baj! - mondta még mindig a föld felé nézve. Leporolta ruháját és felnézett azzal a bódítóan szép szemével! Teljesen lefagyott amint meglátott.
-Én  nem néztema lábam elé. Figyelj nekem nagyon tetszik a zenétek és nem lenne baj ha kérnék wgy autrogrammot?- kérdezte pironkodva.
- Hát bocsi most nincs nálam papír de majd a koncert után találkozhatnánk. Megmondom a neved az őrnek és úgy majd be tudsz jönni. Amúgy mi is a neved?- kérdeztem mert mindenképp találkozni akartam volna még ezzel a lánnyal.
- Lia Tomphson- mosolygott utána meg egy kicsit elgondolkozott- Nem lenne baj ha a barátnőm is jönne? Együtt jöttünk ide nem kéne megint elszakadnunk- utalt arra hogy most sincs vele- Kedves lány de annyira nem ismer titeket. Akkor jöhet? - kérdezte bociszemekkel.
- Persze ! Főleg ha olyan szép mint te! -bókoltam- Akkir a koncert után találkozunk. Szia!
Visszafele indultam mikor taliztam Harry-vel. Sietnünk kellett vissza. Csak annyira volt még időm hogy ledaráljam a nevet Steve-nek ( őr ).
A koncert nagyon jól sikerült. Már vártam hogy újra láthassam őt!

.:Emma:.

Szerencsére a koncert kezdetéig megtaláltam Liát aki elmesélte a csodás találkozását Niall Horan-nel és hogy a koncert után meghívott minket a színfalak mögé.De én megakadtam egy résznél.
- Hogyéretd azt hoyg minket?- bár már sejtettem mi lesz a válasz.
- Hát téged és engem te butus!- mondta játékosan.
- Bocs Lia de egyedül mész mert én nem akarok menni!
- Na ide figyelj- kezdte a "mindentmegkapokamitakarok" monológját- mindjárt itt a szülinapom és nem kérek mást csak hogy abban a pillanatban legyél ott velem és segíts hogy nehogy elájuljak!- az a baj hogy mindig is a gyengém volt a szülinapomos duma így nem tehettem mást muszáj volt mennem.
- Na jó.... Meggyőztél!- adtam meg magam.
A koncert nagyon hamar elrepült és azon találtam magam hogy már az őr előtt állunk.
- Bocsánat- kezdte Lia- elvileg mi ide bemehetünk. A nevem Lia Tomphson! Niall hívott meg. - az őr belepillantott a papírjaiba aztán elmondta merre kell mennünk.
Belépve a helységbe öt  fiúval találtam szembe magam. Körbenéztem és majdnem kiesett a szemem. Az a fiú is ott ült amelyik autrogrammot akart adni odakint a kobcert előtt! Mindegy nem kérek tőle bocsánatot. Nehogy már azt higgye hogy meghunyászkodok előtte.
Ez a gondolat cikázott a fejemben addig míg szembe nem kerültem vele. Na itt vesztettem el a fonalat....